Orchideák
Színpompás, egzotikus, nemegyszer meghökkentő megjelenésükért az orchideákat (Orchideaceae család) nagyra értéklejük. [1]
A keleti kultúrákban az orchideák iránti tisztelet nagyon régi eredetű. Kínában az orchideák virágait szelleműzőként, rontás ellen használták, ikebanákat készítettek, melyeknek szimbolikus jelentésük volt. [5]
1. Elterjedés
Az orchideafélék családjába tartozó fajok Földünk csaknem minden éghajlati zónájában megtalálhatók. [3] .Az orchideáknak mintegy 22 000 faja ismert. [6] Többségük a trópusokon található, de a sarkok és a sivatagok kivételével szinte az egész földön elterjedtek. [5] Az orchideák 90%-a a Föld trópusi és szubtrópusi területeiről származnak, a maradék 10% világszerte valamennyi éghajlati öv alatt megtalálható. Európában kb. 150 faj fordul elő, melyek nem alkalmasak a szobai növénykultúrákban való nevelésre. [4] Magyarországon 60 fajuk él, melyek védettek. [3]
Magyarországon fellelhető védett orchideák: vörösbarna nőszőfű (Epipactis atrorubens), mocsári nőszőfű (Epipactis palustris), piros madársisak (Cephalanthera rubra), tojásdad békakonty (Listera ovata), kétlevelű sarkvirág (Platanthera bifolia), őszi fűzértekercs (Spiranthes spiralis), szúnyoglábú bibircsvirág (Gymnadenia conopsea), erdei ujjaskosbor (Dactylorhiza fuchsii), vitézvirág (Anacamptis pyramidalis), bíboros kosbor (Orchis purpurea), vitézkosbor (Orchis militaris), füles kosbor (Orchis mascula), mocsári kosbor (Orchis laxiflora subsp. palustris), sallangvirág (Himantoglossum hircinum), méhbangó (Ophrys apifera), poszméhbangó (Ophrys fuciflora), légybangó (Ophrys insectifera). [8]
2. Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Angiospermatophyta)
Osztáy: Egyszikűek (Monocotyledonopsida)
Rend: Spárgavirágúak (Asparagales)
Család: Kosborfélék (Orchideaceae) [7]
3. Orchideák csoportosítása
I. Epifiton (fán lakó) orchideák:
Pompásabb viráguk van, mint a talajlakóknak, termesztésük is elterjedtebb. A természetben sziklákon és faágakon élnek, a tápanyagot kapaszkodó gyökereikkel, a nedvességet pedig léggyökereikkel veszik fel.
Nevelésük szempontjából 3 csoportba soroljuk:
hidegháziak (min. 10 C°, max. 24 C° )
mérsékeltháziak (13 - 27 C° )
melegháziak (18 - 27 C° )
Az epifiton orchideák földmentes ültetőközegben nevelhetők, mely 2 rész rostos anyagból (kéregdarabkák, tőzeg) és 1 rész porózus anyagból (tőzegmoha, habosított agyaggolyók) áll. [1]
II. Talajlakó orchideák:
A vágásra alkalmasak trópusi erdők aljnövényeként vagy magas hegységekben élnek. Laza, jó víztartó, kissé humuszos, tápanyagban gazdag, savanyú talajt igényelnek. Alacsony vagy közepes hőigényűek, víz és párakedvelők. [6] Vannak közöttük télállók és erősen fagyérzékenyek (min. 18 C° ). [1]
4. Morfológiai sajátosságok
4.1. Gyökérzet
A talajlakó fajok gyökérzete gyér, vastag, törékeny. Az epifitonoké dúsak, drótszerűek. [3] Elsősorban a rögzítésre szolgálnak az epifitonok gyökerei, szinte elválaszthatatlanul rátapadnak a fakéregre. A léggyökereiket kívül ezüstfehér burok borítja (velamen radicis), mely finom nyílásokkal, pórusokkal van ellátva. Felszívja az esővizet és a harmatot, szárazságban pedig megakadályozza a párologtatást.
A gyökér is asszimilál, fotoszintetizál, a csúcsa a legaktívabb.
A léggyökerek egy része behatol a talajba. [2]
4.2. Hajtásrendszer
Két fő növekédési típusra oszthatók: monopodiális típusra és szimpodiális típusra.
A monopodiális típusúak főtengelye függőleges, a továbbnövekedést a csúcsrügy biztosítja. A leveleket oldalt hozza, a virágzati szár a levelek hónaljában levő rügyekből fejlődik ki. [3] Ilyen jellegű a Vanda és rokon nemzetségek, Phalaenopsisok. [2]
A szimpodiális növekedési típusra jellemző, hogy a hajtások növekedése teljes kifejlődésük után leáll, majd a csúcsrügy virágzatot fejleszt. A vízszintes tengely egyik oldalrügye biztosítja a továbbnövekedést, ezért ezt a típust áltengelyes növekedésnek is nevezzük. Számos orchideafajra jellemző a hajtások megvastagodása (pseudobulbus). [3]
4.3. Levél
A levelek elárulják az adott faj zonációban elfoglalt helyét. Az aljnövényzetben élők levéllemeze vékony, nagy méretű, nem bőrnemű, gyakran barna foltos. Minél magasabbra kapaszkodik a növény, annál inkább szükséges, hogy a párologtatást csökkentse, ezért a levéllemez mérete kisebb és bőrnemű. [3]
4.4. Virág
Virágszerkezetükre a hármas szám jellemző. [3] Az orchideák virága a többi egyszíküekéhez hasonló. Két lepelkörük van, melynek három külső és három belső levele van. A külsőket szepálumnak nevezzük, melyek lehetnek egyformák, de a legfelső gyakran módosul zászlóvá. A belső sziromlevelek közül a két oldalsó egymás tükörképe (petálum), a középső pedik ajakká módosult (labellum).
A bibe és a porzószár összenőtt, columnának nevezzük vagy ivaroszlopnak. [2]
4.5. Termés, mag
Termésük hosszúkás háromrekeszű tok, melyben milliónyi apró mag fejlődik. A magok csírázásához egy szimbionta gomba jelenléte szükséges. [3]
5. Orchideanemzetségek és fajok
5.1. Cattleya-Bugakosbor
Leírás: Mintegy 60 faja ismert, hazájuk Közép- és Dél – Amerika. [4] Több 10 ezer faj- illetve nemzetséghibridjét állították elő. Epifiton növények, hegyvidéki esőerdőkben (1 000 – 2 000 m magasban), sziklákon élnek. Rizómája erőteljes. A szimpodiális növekedéstípus jellemző rájuk. Pseudobulbái felállóak, hengeresek. Levelei hosszúkásak, oválisak, bőrszerűek. A virágok nagyok. [9] Egy száron 2-6 db. virág fejlődik ki, melyek 10-20 cm atmérőjűek. A virágok színe lilásrózsaszín és október-novemberben nyílnak. A hibridek virágszíne fehértől liláspirosig terjed. Kellemes illatú nagyon sok közülük.
Igényeik: Világos helyet igényelnek, de a közvetlen napsütést nem tűrik, napégéses foltok jelennek meg a növényen. 22 C° hőmérsékletet, nyugalmi időszakban pedig 12-15 C° hőmérsékletet és magas páratartalmat igényelnek. [4]
Felhasználás: Vágott virágként hasznosítják. Vázatartóságuk a virágoknak 1-2 hét. [6] 7 C° alatt a szirmok megbarnulnak, tárolásuk 7-10 C°-on történhet 10-14 napig. [3] Felhasználják fej- és ruhadíszként is. [6]
Az orchideák királynőjének tartják a bugakosborokat. [6]
5.2. Cymbidium–Csónakorchidea
Leírás: 50 faja él Madagaszkáron, Dél- Ázsiában, csendes-oceáni szigeteken. Számtalan hibridje ismert. [6] Talajlakó fajok, hosszú keskeny leveleik vannak, szárgumóik diónyi méretűek. A virágszár 2 m magasra is megnőhet, melyen a virágfürtben 2-24 virág fejlődhet ki. [9] A virágok nem illatosak. Októbertől-áprilisig virágoznak, 3 hónapig folyamatosan. [5]
Igényeik: világos,fényes (tűző naptól óvjuk), levegős, hűvös, a nyári hónapokban enyhén árnyékos helyet igényel. Magas páratartalmat igényel, 60 %-ost. Nyáron 20 C°, télen 12-15 C°-ot kell biztosítani számára. [4] Virágzáskor 15-16 C°-ot, zöld részek fejlesztésekor 18 C°-ot igényel. [9] Tavasszal és nyáron egynletes öntözést kíván, de télen se száradjon ki teljesen a közege. [4]
Felhasználás: Vágott virágként a fürtöket egészben vagy külön hasznosítják. Használják teremdekorálásra, menyasszonyi csokroba, ruha és hajdíszként is alkalmazzák. [6] Cserepes növényként is találkozhatunk velük. Igénytelen szobanövénynek nevezhető, mert ablakba, fűtetlen verandákon, lépcsőházakban egyaránt szépen díszítenek.
A legnagyobb mennyiségben termesztett vágott orchidea. [9]
5.3. Dendrobium-Vesszőskosbor
Leírás: A legnépesebb délkelet–ázsiai orchideanemzetség. [2] 1 000 faja él Dél–Kínától–Ausztráliáig. Csak a Dendrobium phalaenopsis és hibridjei alkalmasak vágásra, mely Új–Guineában honos. [6] Talajlakó orchideák. Az esős évszakban fejlődik ki a leveles hajtásuk, mely 70 cm magas, levelei hosszúkásak, vékonyak, bőrszerűek. A száraz évszak beköszöntekor, amikor az árnyékot adő fák lombja lehulott, akkor indul virágzásnak. [9] A virágszár 20-60 cm, 5-20db virággal. [6] A virágok rózsa- vagy cseresznyepirosak. A hibridek virágszíne lehet fehér, ibolyáslila, bíboros meggyvörös. A virágok átmérője 3-8 cm. [9] Októbertől decemberig virágzik. [6]
Igényeik: világos, de nem tűző napos helyet igényelnek, 60 %-os páratartalom mellett. [4]
Vannak közöttük, melyek kedvelik a hűvöset, ilyen a D. nobile és hibridjeik, viszont a D. phalaenopsis származékai csak melegházban termeszthetők. A fajok igényei eltérőek.
Nyugalmi időszakot igényelnek, ennek hiányában nem virágoznak. [4]
Felhasználás: Vágott virágként és menyasszonyi csokrokba használják. [6]
5.4. Odontoglossum-Virághercegnők
Leírás: Kis méretű, nagy virágú orchideák. Kb. 300 faj tartozik ide, legtöbb hidegházi vagy hűvös, mérsékeltházi körülmények között tartható, néhány melegházi faj is tartozik ide.
Tojásdad, 4-10 cm-es szárgumóval rendelkeznek, mely csúcsán 1-2 levél helyezkedik el. A virágzat fürt, nem túl sok virággal. A virágok színe fehér, sárga, barna csíkos vagy tarka.
Igényeik: A legtöbb közép-amerikai Odontoglossum nem igényes. Néhány fajnak száraz téli pihenésre van szüksége.
Felhasználás: Odontoglossum, Rossioglossum, Oncidium, Miltonia, Cochlioda nemzetségek többszörös, intergenerikus hibridjei vágott virágnak alkalmasak. (Odontioda = Odontoglossum x Cochlioda, Odontonia = Odontoglossum x Miltonia stb.) Cserepes dísznövényként is használják: kisebb termetűek fakérgen, a nagyobbak lapos cserepekben tarthatók. [2]
7.5. Oncidium–Sárga pillefelhő
Leírás: Az Odontoglossum nemzetséghez közel álló nemzetség. Kb. 800 faja él (Közép- és Dél- Amerikában, Mexikótól Paraguayig) középmagas hegyi erdőkben.
a virágzati tengely alakja és szerkezete különbözteti meg őket. Vannak köztük törpék és félméternél magasabbak is. A virágzati szár általában hosszú. A virágzati fürt elágazó, melyen kis, lepkeszerű virágok fejlődnek A virágok színe általában sárga, barnásvörös rajzolattal és pontokkal. A virágok elég tartósak.
Igényeik: Valamennyi fényigényes és öntözés után a gyökereiknek gyorsan le kell száradniuk. Sok faj eltűri a száraz levegőt, és szélsőséges körülményeket is. Ezek szobai körülményrk között tarthatók. A termesztőközegnek laza szerkezeűnek kell lennie és jó vízáteresztőnek. Legtöbbjük a nyugalmi időszakban sok fényt és levegőt, virágzáskor párát igényel.
Nehéz általánosan beszélni igényeikről, mivel a nemzetségbe tartozó fajok a legváltozatosabb körülmények között honosak, de az közös, hogy valamennyi fényigényes.
Felhasználás: Cserepes dísznövényként. [2]
5.6. Paphiopedilum - Vénuszpapucs
Leírás: Távol – keleti származású fajok. Nevüket jellegzetes papucs formájú virágaikról kapták. Kb. 60 fajuk él. [3] Trópusi síkságok, hegyvidéki esőerdők növényei, nagyrészük talajlakó. A tőlevélrózsa közepéből nő ki a virágszár (tőkocsány), melyen egy virág fejlődik. [3] A virágok 8-10 cm nagyságúak, színük fehér-zöld-barna kombinációjúak. Növember-decemberben virágoznak, a hibridek pedig október-február között. [6]
Igényeik: Világos, de nem napos helyet szeretik. Hőmérsékletigényük fajtól függően eltérő: meleg, mérsékelten meleg vagy hideg, a faj származási gelyétől függ. A hibridek nyáron 24 C°, télen 20 C° hőmérsékletet kívánnak, 60%-os páratartalommal.
Az ültető közeget mindig nedvesen kell tartani, de a túlöntözést mellőzni kell. Fontos, hogy az öntözővizet ne a tövére juttassuk, mert könnyen rothadás léphet fel. [4]
Felhasználás: Fontos vágottvirágok, vázatartósága 1 hónap. Kedvező esetben a tövén 3 hónapig is megmarad a virág. [6] Szobavitrinben is tarthatók.[2]
5.7. Phalaenopsis–Lepkeorchidea, Pillekosbor
Leírás: Kb. 40 faja él Indonéziában, Kelet – Ézsiában. Többségük epifiton. [4]
Monopodiális növekedés típus jellemző rájuk, a csúcsrügy folyamatosan nő, a virágok a levelek hónaljában fejlődnek. [3] Leveleik nyelv alakúak, bőrneműek, sötét méregzöld színük van, ép szélűek. [3,4] 40-50 cm-es száruk van, melyen 10-15 db 5-10 cm átmérőjű virág nyílik. [6] A virágok pillangóhoz hasonlítanak. Egy évben többször is virágozhatnak. [4]
Igényeik: Méresékelten világos,de nem napos helyet igényelnek és magas páratartalmat, 70%-ot. Nyáron 25, télen 20 C°-ot igényelnek. [4]
Felhasználás: Vágott virágként nem tartós (néhány hét, maximum 1 hónap), menyasszonyi csokrokba viszont jól lehet hasznosítani. Cserepes növényként is megkapható a virágüzletekben. [6]
5.8. Vanda–Vadgesztenye virágfürt
Leírás: Kb. 50 fajuk ismert, trópusi és szubtrópusi Ázsiában őshonosak. [3]
Monopodiális növekedéstípus jellemző rájuk. Levelei bőrszerűek. A virágszáron a levelek piramis alakban helyezkednek el. A virágok lehetnek kisebbek, nagyobbak, melyek ajkán zsákszerű öblösödés látható. Sok léggyökérrel rendelkeznek (vastagok, elágaznak), általában epifiták.
Igényeik: A nagy fürtű, nagy virágú fajok nagyon nagy fényigényűek, üzemi termesztésük igen nehéz. Többnyire fény-, hő- és páraigényes fajok tartoznak ide. Üzemi termesztésük nehéz.
Felhasználás: A nagy fürtű, nagy virágú fajokat vágott virágként használják. Cserepes növényként is találkozhatunk velük. [2]
A felsoroltakon kívül még számos orchideanemzetség és faj létezik. ezek közül néhányat felsorolásszerűen megemlítek:
Felhasznált irodalom
- CHRISTOPHER B.: DÍSZNÖVÉNY ENCIKLOPÉDIA, Urbis Könyvkiadó, Budapest 2003
- DR. MAKARA GY.: ORCHIDEÁK ÉS BROMÉLIÁK, Mezőgazdasági Kiadó, 1982
- SCHMIDT G.: NÖVÉNYHÁZI DÍSZNÖVÉNYEK TERMESZTÉSE, Mezőgazda Kiadó, Budapest 2002
- JÜRGEN W.: SZOBANÖVÉNYEK KÉZIKÖNYVE, Holló és Társa Könyvkiadó,1996
- DR. VÁCZI I.- NAGY Á.- DEDE G.- ILLYÉS CS.: Szobanövények, 2007 Szalay Könyvek
- TÓTH I.: DÍSZNÖVÉNYISMERET VIRÁGKÖTŐKNEK, Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2000
- SIMON T. : MAGYARORSZÁGI EDÉNYES FLÓRA HATÁROZÓJA. HARASZTOK – VIRÁGOS NÖVÉNYEK, Nemzeti Könyvkiadó, Budapest, 2000
- CHRISOPHER G.-W.: VADVIRÁGOK. KÉPES ISMERTETŐ ÉSZAKNYUGAT-, NYUGAT- ÉS KÖZÉP-EURÓPA TÖBB MINT 500 NÖVÉNYFAJÁRÓL, Budapest, 1999
- DR. ORLÓCZI L. : DÍSZNÖVÉNYTERMESZTÉS II., Agrárszakoktatási Intézet, Budapest, 2001.