A virágkötészet olyan tevékenység, melynek során esztétikai kötészeti munkák születnek (csokrok, virágtálak, koszorúk, asztaldíszek, fali díszek, tűzött virágtálak stb.). Abban különbözik más képzőművészeti ágaktól, hogy anyaga élő és mulandó növényi rész.

A virágkötészet feladatai az ünnepek szebbé-, hangulatosabbá tétele; környezetünk díszítése, kellemesebbé tétele; öröm szerzés ismerősöknek.

Első  bizonyítható virágkötészeti emlékeink i.e. 3000-i.e. 400-ból származnak. Az emberek már ősidők óta gyűjtik a virágokat, hogy  díszítsék magukat és környezetüket. A lányok fejkoszorúkat kötöttek virágból. A virágajéndék a barátság, szeretet jele volt. A babiloni birodalom természetszeretetének tulajdoníthatjuk a kertművészet megteremtését.

A virágkötészet az emberiség kultúrtörténeti korszakainak változásával együtt alakult.

A virágkötészet anyagai és eszközeik:

Élő anyagok: élő állapotban vagy megszárítva

mohák, gombák, zuzmók, páfrányok, fagyöngy, fenyők (tobozaik), örökzöldek, díszfák, cserjék, lágyszárú növények

Ipari anyagai: virágtartók (vázák, virágtálak, kosarak), díszítőanyagok (szalag, zsinór, gyertya, krepp-papír, művirágok), csomagolóanyagok (selyempapír, celofán, fólia, dobozok), rögzítőanyagok (tűzőhab, koszorúalapok, hungarocell, agyag), kötözőanyagok (szlag, drót), vegyi anyagok (festékek, ragasztó, műhóspray)

Eszközök: kések, ollók, ragasztópisztoly, csípőfogó, tűzőgép stb.

"A művészet lemossa a lélekről a mindennapok porát." (Pablo Picasso)